Napjainkban hajlamosak vagyunk megfeledkezni az egészségről, hiszen megannyi fontosabb teendőnk akad: munka, egyetem, párkapcsolat, stb. Az egész napos rohangálásban sokszor még enni, inni is elfelejtünk, nemhogy vitaminokra vagy sportra pazaroljuk az értékes időt. Tapasztalatból mondom, ideig-óráig tartható csak ez az állapot. Egy idő után azonban olyasmivel szembesülhet az ember, amire legsötétebb pillanataiban sem gondol.
Ami engem illet, én mindig is egy életvidám, kissé szeleburdi és néha már túlságosan is nyugodt személyiség voltam. Nehezen lehetett kizökkenteni a már-már álomszerű világomból, amiben a stressz, kimerültség vagy megfelelési kényszer mondhatni ismeretlen szavak voltak. Még az érettségit is úgy csináltam végig, mintha a világ legtermészetesebb dolga volna heteken át, sokszor több száz oldalból levizsgázni. Aztán a dolgok rendje s módja szerint beiratkoztam egyetemre, mert hát miért ne. Egy szempillantás alatt eltűnt az addig biztonságot adó napi rutinom, a szabadidőm. Helyette jött az állandó rohangálás (természetesen minden nap más időbeosztással), a megfelelési kényszer. Mire feleszméltem már nyoma sem volt a régi életemnek, s az állandó stressz miatt egy komoly betegség alakult ki. Ha addig nem, mostmár muszáj odafigyelnem mit, mikor, s mennyit eszem (Helló, Diéta!). A napi szintű mozgásra is ajánlott időt szakítanom, noha azelőtt nem voltam az a kifejezetten sportos alkat. Mindez azért, mert nem megfelelően kezeltem a stresszes élethelyzeteket.
Megtanultam, hogy az egészségre való odafigyelés a lehető legfontosabb dolgok egyike az életben. Ha figyelmen kívül hagyom, annak komoly következményei lesznek.
