A napokban komoly önelemzést végeztem, mi változott leginkább az elmúlt időszakban. Én magam is meglepődtem, de arra jutottam, hogy bizony a gondolkodásom, hozzáállásom. A sok nehéz döntés, kétségbeesett pillanat ellenére is azt kell mondjam: sokat köszönhetek az IBS-nek! Hogyan jutottam erre a felismerésre? Ezt fogom Veled megosztani a következő sorokban.
Forrás: Pixabay
Az IBS-hez hasonló, meg úgy általában minden betegséghez, csupa negatív érzést, gondolatot társítunk: sajnálkozás, depresszió, „de rossz neki” vagy „de rossz nekem”, stb. Nos, eleinte én is így voltam ezzel. A tünetekre fogtam a rossz közérzetet, a kissé depressziós időszakokat, az állandó kétségeket, a szorongást. Mindenért az IBS-t hibáztattam, ami rosszra fordult az életemben. Ha lemondtam egy programot a rossz közérzetem vagy a semmiből előtűnő pánik miatt, azért is az IBS volt a ludas.
Egy másik időszakban magamat okoltam, hiszen nem is olyan régen (néhány évvel ezelőtt) ígéretet tettem magamnak: minden tőlem telhetőt megteszek, hogy elkerüljem a komoly betegségeket. Ez azért is lényeges, mert volt már évekig elhúzódó egészségügyi problémám.
Nehéz döntéseket kellett hoznom ahhoz, hogy ez változzon. Mertem változtatni, kilépni kényszeres helyzetekből, ártó emberi kapcsolatokból. Jobb későn, mint soha. Esetemben hónapok, évek kellettek ahhoz, hogy jobb belátásra térjek. Onnanstól, hogy változtattam, elindultam egy sokkal pozitívabb jövő, egy magabiztosabb Én felé.
A bátorság, ami a változtatáshoz kellett teljesen új életszemléletet adott. Amikor úgy érzed, már kevés a veszítenivalód, az több irányba vihet. Én a lehetőséget láttam meg benne, hogy újrakezdjem, kibújjak a kis csigaházamból. Egy olyan életet alakítsak ki, ami boldoggá tesz. Ehhez elsősorban nyitottság kell, hogy észrevehesd azt a számtalan lehetőséget, amellyel Te is rendelkezel. Bizony, rendelkezel. Sokszor csak karnyújtásnyira vannak. Ha nyitott szemekkel jársz, egyre többet fedezhetsz fel.
Példák:
Meditáció, autogén tréning. A betegség kialakulása előtt nem sokat jelentettek számomra ezek a szavak. Úgy voltam vele, hogy nekem nincs szükségem ilyesmire. Mostmár viszont tudom, hogy a kiegyensúlyozott napokért tenni kell. A napi szintű gyakorlás sokat segít a stressz, szorongás, olykor pánik csökkentésében.
Az írás. Gyerekkorom óta könyvmoly vagyok, ez a továbbtanulás terén is visszaköszönt. Jó ideje tervezgettem, hogy egyszer én is nekifogok a blogolásnak, mégsem volt hozzá bátorságom. Az utóbbi hónapok hatására viszont ez is megváltozott. Témát sem kellett keresnem, hiszen ebben élek nap mint nap. Életem egyik legjobb döntése volt, egyrészt a rengeteg pozitív visszajelzés miatt, másrészt megváltozott a jövőképem. Arról nem is beszélve, hogy már maga az írás is mekkora örömöt ad. Nyugodt szívvel nevezhetem terápiának is.
Sportos mindennapok. Több bejegyzésemben is írtam már arról, hogy az IBS-sel való küzdelmemben mennyit segít a rendszeres mozgás. Azelőtt csak hébe-hóba edzettem, pár hónapja viszont eldöntöttem, hogy a jövőben ez bizony nem így lesz. Kipróbálom az összes edzést, amire lehetőségem van. Nem csak energiával, de büszkeséggel is tölt el egy edzéssel indított/zárt nap. Önbizalomfejlesztésre is kiváló!
Napindító rutin. Mostmár ilyen is van az életemben. A reggeli összevisszaság, kapkodás helyett sikerült egy kb. 10-15perces rutint kialakítanom, ami után sokkal nyugodtabban, összeszedettebben vágok neki a napnak. Extrém körülmények között is igyekszem ezt tartani, a koránkelés sem riaszt el.
Bízom benne, hogy az én példám sokakban csitítja majd a betegségekkel szembeni negatív hozzáállást. Sokat lehet tanulni a hasonlóan nehéz helyzetekből, hiszen a legtöbbször lelki okok vezetnek a betegségek kialakulásához. Éppen ezért nem elég, ha csak a gyógyszerekre bízzuk magunkat. A gyógyuláshoz komolyabb változtatások, erőfeszítések kellenek.
