Időről-időre „találkozunk“ sorsfordító gondolatokkal. Lehet ez részlet egy könyvből, filmből, de akár egy inspiráló idézet is. Egy olyan gondolat, ami megérint. Egyszerűen tudjuk, hogy nem véletlenül olvassuk/halljuk pont akkor és ott. „Nem kell hagynod, hogy ez az egyetlen dolog határozzon meg“, hangzik el Jojo Moyes, Miután elvesztettelek c. könyvének egyik párbeszédében.

Másnak lehet ez csupán egy értelmes szavakból összeálló mondat, nekem mégis egy életreszóló motivációt, lelki erőt adott. Bizonyos szempontból azonosulni tudtam a történet főszereplőjével, aki képtelen elfogadni, és túltenni magát egy nehéz élethelyzeten. Az ő esetében ezt szerelme, Will elvesztése, míg számomra az IBS-sel folytatott küzdelem jelentette. Bár a két helyzet korántsem egy lapon említhető, mégis van benne közös: az elfogadás az első lépés a tényleges kiút felé vezető úton.

     Forrás: Pixabay

„Nem kell hagynod, hogy ez az egyetlen dolog határozzon meg..“

Mit jelent ez egy egészségügyi problémával küzdő ember számára?

(szándékosan nem IBS beteget írtam, hiszen már ezzel is minősítem az érintetteket)

Nos, egy ehhez hasonló gondolat ismételgetése számtalan nehéz pillanaton segíthet át. Érdemes már ébredéskor jól fejünkbe vésni, mielőtt elkezdődne a napunk. Működhet egyfajta mantraként is: „Nem kell hagynod, hogy ez az egyetlen dolog határozzon meg..“

Ha folyton úgy jövünk-megyünk, hogy „betegként“ tekintünk magunkra, és szinte mindenről ez jut az eszünkbe, rossz úton járunk. Fontos elfogadni és tudatosítani magunkban, hiszen ez a valóság, de ne minősítsük egész lényünket egyetlen negatív szóval. Mi sem szeretnénk, ha bárki más így jellemezne bennünket.

Ha a betegséget, problémát erősítjük magunkban, az egy idő után minden élethelyzetben visszaköszön. Mi viszont nem fogunk mosolyogva reagálni. Amint elfogadjuk, van esélyünk a gyógyulásra. Ne kezeljük az IBS-t sem tragédiaként, kilátástalan, reménytelen problémaként, mert így csak elhatalmasodik rajtunk a kétségbeesés.

Szó sincs arról, hogy szeretnünk kellene a betegségeket. Ez teljesen abszurd gondolat, még egy végtelenül pozitív hozzáállású embertől is. Amit viszont megtehetünk az az, hogy megtartjuk örömteli szokásainkat, kedvenc időtöltéseinket, kellő időt szánunk szeretteinkre. Egyszóval mindazt, amitől Egyediek vagyunk. Ne vonjuk meg ezeket magunktól.